Ez igen! Ma reggel (hajnalban) úgy ébredtem 4 és fél óra alvás után, hogy szédelgek, és beteg leszek. Igazából nem lettem egészen beteg, pedig dolgoztam 8 órát (álltam végig, illetve rohangáltam fel-alá), elmentem még edzeni, lehet hogy ez volt az ok, hogy széthajtottam magam mára. De ittam aszpirin pezsgőtablettát, és most kissé jobban vagyok, bár lehetnék jobban is. Kihagytam egy koncertet. De nem csak miattam.
Fura egyébként azon elmélkedni, hogy amióta van egy szent elhatározásom, a célomhoz egy centivel sem vagyok közelebb. Ha mégis így lenne, megtörténik egy lépés, jön is rögtön a visszalépés. Fúj.. Uncsi.
Annyira tudom, akkor lesz, illetve lenne bármi ebből az egész dolgomból, amikor már jól bekavartam valami mást. Ez az én stílusom xD Anno egyik exemmel mindig az volt a vicces, illetve tragikusan kellemetlen, hogy mindig ki akartam hisztizni valamit, miközben ő már készülődött azzal a valamivel, csak éppen meg akart lepni. És így mindig elrontottam a meglepit, és még szarabbul éreztem magam. Hinnye! Ez is az én formám, érzem, hogy itt ez lesz.
Kár, hogy nem jött még el értem az az imponáló férfiállat, aki felborítaná az én aranyos kis elképzeléseimet.
Nem telik túl mozgalmasan a szünetem, azon kívül, hogy néha gyakorolgatok zenei darabokat, amik számon lesznek kérve. Ez mondjuk édeskevés, mert lesz mindenféle számonkérés, én meg jó ha a 20%-át átnéztem. Melózni is voltam ugye, fájnak a térdeim, de eléggé rájátszik a kezdődő megfázásom. Nagyon sok mézet kanalaztam magamba citromos tea kíséretében.
És nem tudom, képes leszek-e holnap (ma) beöltözős buliba menni. Le is fekszem, egy kis olvasás után, majd kitalálom, hogy Gyűrűk Ura legyen, vagy A Titán Szirénjei.
