Minden bizonnyal megálmodtam már a ma hajnali (délelőtti) álmom előzményeit, csak nem írtam le, hanem elmeséltem az érintetteknek. Tehát mostmár sokadik alkalommal sikerült folytatásos álmot álmodnom. No persze ez nem az a típus, amikor álmomban valótlan előzményekre emlékszem, tehát egy fiktív múltat kreál az agyam, és abból nőnek ki az új események.
A zenekarommal való első, közösségiházas fellépésünkről készült egy videó, és erre úgy akadtam rá, hogy egy számítógépen böngészgettem, valószínűleg egy zenésztársamén. A képek közt megbújt egy hosszú videó is, ezt elindítottam. Nem úgy néztem, mint egy képernyőt, hanem belekerült a szemem a kamera lencséjébe, tehát volt perifériás látásom, meg minden, nem csak a téglalap-látóhatár. A végén már mintha ott álltam volna, és néztem volna. Persze több szögből, sőt, még a saját fejembe is beleláttam. Érdekes módon, a valóságbeli gitáros hölgy, Noire helyett egy idősebb, nagyobb termetű, hosszú szőke hajú gitáros hölgy volt a bandában. Fekete kabátszerű lepel volt rajta, meg rajtam is. És így, ilyen kinézettel, egészen hasonlított rám. Én is ilyen köpenyben voltam (ahelyett hogy valami dögös dark szerkót vettünk volna ...), és csak annyiban különböztem tőle első blikkre, hogy világosbarna hajam van. Összenéztem vele, mikor már fenn álltunk a színpadon, és ráhangolódtunk a hatnyolcados pengetésre. Úgy tűnt, kicsit gyorsan számolt be a dobos, de hasonlóan dinamikusan a zenekar is remekül beszállt. Az énekes még Vanity volt, és "nem is emlékeztem", hogy ilyen jól kiénekelte a dolgokat a koncerten. Mivel hát most egy videót nézek vissza... És a múltban eredetileg nem is ő énekelt, hanem én, csak tudnám, ki basszerozott.. :o Nagash, egészen hiteltelen módon, egy lovagi páncélba volt öltözve, ezt csak akkor vettem észre, mikor a mikrofon elé állt hörögni. A gitárja nem volt nála. A nóta elején direkt figyeltem a közönséget, akik rajzfilmből is jöhettek volna, hiszen mind egyforma gyerekek voltak, valószínűtlenül színes pulóverekben. De szerettük őket, mert ugráltak, és tapsoltak a metalzenére. Aztán ahogy teltek a percek, leálltak ezzel a tevékenységükkel, így annyira már nem is szerettük őket. Nem emlékszem, mekkora vastapsot kaptunk a végén. A következő jelenet már az volt, hogy ülök apukámmal a kocsinkban, és neki is lejátszom ezt a videót az autós cd-rendszerben. Utána fura nóták jöttek, mintha nem is én írtam volna ezt a cd-t. Hát, mivel valószínűleg nem így volt... De leállítottam, és megkérdeztem, hogy tetszett neki a koncert. Azt mondta, túl hangos volt, egyébként minden ok. Fura, mert tényleg nem próbáltuk össze a hangerőt... Már előre tanulok a meg nem történt hibákból :D