Azt álmodtam, hogy autóval megyünk valahová, én, és még két pasi. Az egyik, amíg vezetett, a Pupák volt (unokatesóm), aztán később idegen lett belőle. Lakott területen hajtottunk, de mintha nem is Magyarország, sőt, nem is ez a kontinens lenne. Inkább egy Tim Burton film. Magas, díszes házak tornyosultak egymás fölé, zsúfoltan, feketén. A verőfényes napsütés ellenére sűrű köd terjengett közöttük, és a közeli hegyeket is teljesen befedte. Nagy, fekete madarak suhogtak a levegőben, ezekről a jelenségekről beszélgettünk a kocsiban. Ahogy közelebb repültek, látszott, nem is madarak, hanem ló nélküli nazgúlok, kinézetre inkább dementorok. A kocsis társasággal rettenetesen beparáztunk,  a Pupák nyomta keményen a gázt az autópályán. Akkor volt baj, amikor éles kanyarhoz értünk, és kisodródtunk. Én kiabáltam, hogy vigyázz, és meg tudtam fogni a szalagkorlátot, hogy csökkentsem a centrifugális kilendülésünket. Hiába, mert az útra nem tudtunk visszatérni, és a mellette levő halatmas tóban landoltunk. Szép elegánsan, mint egy vízre leszálló kacsa, lassított felvéteben. Könnyen kimásztunk, mert nyitva voltak az ablakok, és csak lassan süllyedtünk. A két srácnak szuperképességei voltak: az egyik (aki rettenetesen kigyúrt volt) megfagyasztotta a vizet, hogy ki tudjunk rá mászni. De túl későn, mert az autó a felszín alá süllyedt.  Az izmos pasi hítva a másikat, mert nem találta: "Bulba!" Egy fán volt, ami mellettünk, nagyon magasan nőtt: tundiillik egy téglafal talapzata mellett sikerült fagyasztanunk. A fal nagyon magas volt, de a tövében később el tudtunk éldegélni. Bulba a Bulbasaur-i képességével egy nagyon hosszú indát eresztett le a lékbe, ahol az autó eltűnt. Gondoltam, majd rákötözi, vagy valami. De nem sikerült neki elsőre. Mindenképp meg akartam menteni... Leúsztam érte, a fülnyomás ellenére is. Lassan süllyedt, el is értem, de rosszul hittem, hogy a víz felhajtóereje segítségével fél kézzel meg tudom tartani. Vágta a tenyerem, és a mélybe húzott volna. Elengedtem, és az indába kapaszkodva felhúztam magam a felszínre. Ekkor Bulba teljesen leeresztette az indát, és megfogta a mélyben az autót. Csak úgy volt esély kihúzni, hogyha az izmos pasi segít húzni Bulbát. Így sem akart mozdulni, csak akkor miikor én is átkaroltam az izmos pasi törzsét, és együttes erővel húztuk. A kocsi fenn volt, ők pedig összedőltek a jége az erőfeszítéstől. Ziháltak, és olyanokat mondogattak, hogy "megcsináltuk", stb. Attól féltem, egymást fogják ölelgetni, mert tettek erre utaló jelzéseket. Közéjük másztam, és az izmoshoz simultam: "Ilyenkor a nővel kell összebújni!" - Világosítottam fel. Simogattam az izmos mellkasát, és a kockás hasát - félmeztelen volt. A bőrén jégdara és homok tapadt meg, de síkos volt az izzadástól.
Ott a kőfal tövében éldegéltünk, hiányoltak minket az emberek, pl a Matyi. Nem telefonált, hanem odajött, és úgy érdeklődött, hogy mivan. Meg a D. Évi is, és írt a füzetkémbe egy kedves üzenetet is.
Később egy általános iskolában találtam magam, mint gyakorló tanító, vagy napközis tanár, egy rakás tökjófej gyerekkel. Google Earth-ön nézték meg, hol lakom, és mondtam, nekik, hogy majd küldök meghívókat, hogy bejelölhessenek.