10. 29. Szombat. Az éjszaka nem várt fordulatai (azaz hát nagyon is várt fordulatai) úgy intézték, hogy a KÖMT-re való indulás előtt nem aludtam semmit. Ültem a gép előtt, még szedegettem az ötleteket, mit hagyok itthon, pakoltam, készülődtem. (Enni se nagyon sikerült rendesen, bár a Kató éjjel megtámogatott pár falat kínaival.) A vonaton félálom-közeli állapotban voltam megközelítőleg 50 percig, de csak rosszabb lett utána a közérzetem. Meglepően közel van az állomáshoz az iskola, hála a jó égnek. Bepakoltunk, aztán a vetélkedőt végigaludtam: sikerült egy olyan 5-6 órát nyugtalan, fázós és kényelmetlen álomban eltölteni. Utána viszont sokkal kipihentebb voltam, az ünnepélyes megnyitón is részt vettem, bevágtam a vacsorát, aztán megint punnyadás volt részemről, de kényelmesebbé tettem a fekvőhelyemet. A bónusz csokievés meg pláne jót tett.

10. 30. Vasárnap. A rendi foglalkozást megtartottam, jobb is lehetett volna, de lusta tróger voltam, és nagyon máshol járt az agyam. Még egyet azért össze kellett hozni másnap. De legalább lesz koncepció, ezen a napon nem volt. Este Marcival szénsavmentes fröccsöztünk, előtte elnyomtam a karaoke-bulin a szokásos Bring Me to Life-t, meg a Hold the Line-t. Előbbi most ment a legszarabbul. Előre aggódtam a folkmetal buli egysíkúsága miatt, hisz főleg Finntrollt, Enskát meg Elut hoztam. De reménykedtem, hogy majd a kemény mag bulizni fog rá... Reggelizni egyik nap sem voltam, terveztem, hogy majd másnap levánszorgok, de ismervén a korán kelési képességeimet... Na meg hát volt még kakaós kekszem.

10. 31. Hétfő. Eszeveszett sok baromságot álmodtam. Irodalomóráról a kőbányaiban, piros sportkocsiról, aminek a pedáljához túl nagyvolt a bakancsom, őrült, veszélyes szomszédról, meg jócsávó cinkostársról. Mostam hajat, sütött a nap is, duplán jó. Telekajáltam magam körözöttes melegszendviccsel, csokival, almalevet toltam hozzá.
Megvolt a rend, Csabát rajzoltuk. A kaja jó volt és sok, de akkora görcs volt a gyomromban, hogy egy átlagos Virág-adagtól hányingerem volt a végén. Egy bizonyos illető miatt is, meg az esti buli miatti aggódástól. Marci jól érezte, befuccsolt a dolog, de mindegy is volt, legalább alhattam.

11. 01. Kedd. Illetve mégse alhattam, mert beokádott a csaj mellettem, dráma lett a szobában, én meg úgy döntöttem mégis, hogy a 4:07-es vonattal lelépek.