Hatványozott élvezet volt számomra, mert évek óta sóvárgok egy olyan este után, amit nem úgy töltök el a Wigwamban, hogy szememmel sikertelenül keresem a potenciális viking férfiállatokat, illetve a menekülési útvonalat, ha valami kellemetlen alak szúrt ki magának. Most végre összejött, a párommal mentem el, és a koncert is zseniális volt. A két előzenekar közül a korábban kezdő volt az élvezhetőbb. A Fury UK nagy hangsúlyt fektetett a bőgőzésre, hála a jó égnek. A gitáros pedig szó szerint mutatványokkal szórakoztatta a közönséget, minőségi módon. A White Wizzard alatt elsörözgettünk, elücsörögtünk, én meg kicsit aggódtam, hogy a partnerem nem élvezi a bulit. Tény, hogy a tömegnyomor és a pöceszag lehúzta az est színvonalát, de végülis egy szellős közép-közép szektorban meg tudtunk maradni pogóveszély és taposódás nélkük. Csodálatosan megszólaltak a jó öreg IE számok a srácoktól, és az újak is nagyon ütöttek. Anthem... Te jó ég, napokig az ment a fejemben utána. Meg hát a fantasztikus Damien, micsoda bőgőtéma! Stu megcsillogtatta zseniális frontemberi képességeit, jelen volt, pörgött, odatette magát, humoros volt, és szerethető. És nem utolsó sorban elképesztőt énekelt. Engem meggyőzött, egy igazi Iced Earth szólalt meg a színpadon, nem volt hiányérzetem, bocsásson meg nekem ezért Matt "Isten" Barlow. Viszont kordont vontak a szervezők a színpad köré, WTF? Lekapja valaki a színpadról Schäffer papát, és megerőszakolja, vagy mitől féltek? Para, na mindegy.
Moonsorrow
Csak tudnám, mi a jó francnak vettem én meg elővételben a jegyet, ha egy fitying elővételi kedvezmény sem volt rajta, SŐT, még rátettek 300 Ft kezelési költséget is???
Ráadásul valamikor a koncert után rohanvást pakolhattam el az íróasztalomról a cuccaimat, mert azt hittem, eltűnt a kezelt belépőjegyem, és csak pár napja találtam meg az egyik fiókban a zenebarlangos borítékban. De mostmár felkerült a koncertjegy-plakátomra.
Tróger módon nem érkeztem kapunyitásra, már nem emlékszem, mi volt az ok, valószínűleg egyetem, aztán a fölösleges holt időt inkább otthon töltöttem, és így lekéstem a Crimfall performanszáról. Pedig Marci szerint marhajó volt, és hatásos látványelemekkel is készültek, és kissé megsértődtek a majdnem teljesen üres tánctér miatt. Még jobban sajnáltam, amikor meghallottam a Tyr számait, mert az igazi csalódás volt. A dobszettből a kínait nem lehetett kihallani, pedig a csávó elég gyakran és erőteljesen püfölte. Ez egyáltalán nem is baj, nem azért mondom, nem a zenészek hibája. De a zene... Totálisan átlagos ének, egy középszerű hevimetál-zenekar hatását keltették. Még csak meg se mozdult rá a lábam.
Moonsorrow végre meghozta azt, amire vártam. Egészen más érzés, mint a többi metalzenekarnál, ez a sodró, pszichedelikus élmény egészen "földöntúli", katarktikus. A doomos húzással a számaikban arra hergelnek, hogy majd számítok egy tempóváltásra egy zenei gondolat lezárásánál, de nem oldják fel a feszültséget, ugyanolyan vontatott marad. Ezzel kellemesen borzongatják az idegeimet. A füleimnek nagyon jól esett a progresszív témabontogatás, a melankolikus-szimfonikus hangáradat, ahol a szinti tökéletesen festette a hangulatot, épp úgy, ahogy a vörös festék festette a zenészek fejét, testét. Nem emlékeztem, hogy a legutóbbi Paganfest-en hogyan csinálták, de most az utolsó kitartott hangot ott hagyták a húros hangszereiken, nekitámasztották az erősítőnek, és egy hatalmas hanggerjedés volt gyakorlatilag a lezárás. Nyers, epikus, ahogy kell.
Kicsit fura volt, amikor arról beszélt a frontember, hogy mennyire pogányok vagyunk, és mennyire gyűlöljük a kereszténységet, és úgy éreztem, hogy na én akkor most nem vagyok true. Na de mindegy, a sátánista black metalt sem veszem komolyan, csak tetszik a zene, ennyi.
Jahh, már régóta tartozom ezzel a két beszámolóval, ha már egyszer ilyen hű de újságíró vagyok. Csak hát ezekre a cikkjeimre senki nem volt kíváncsi, legalábbis a hammer nem :D Úgyhogy eltrógeroltam a dolgot.
Álmodtam is jópár brutális nagy ordenáré faszságot, de egyik sem volt olyan epic és filmszerű, hogy leírásig eljutott volna, vagy pedig frissiben elmeséltem valakinek, és így már "dokumentálva" lett, legalábbis érzésre. Sokat verekszem amúgy álmomban, ököllel ütök általában valakit, vagy éppenséggel egy leszakított emberi fejjel, amiből még kilógott a gerinc, mert a koponyával együtt kiszakadt a testből. És akkor a gerinc volt a fegyverem nyele, és addig vertem ezzel a hűtlen barátomat és azt a csajt, akivel megcsalt, amíg mozogtak.
Brrr...
Igen, ez volt a gintonic miatti rémálom.
