Majdnem sikerült nem bejutnom, de egy-két telefon, két-háromszori leizzadás és pánik, és megoldódott a jegymizéria. A Sziget még mindig olyan csicska, mint legutóbb volt, sőt, még évről évre hatványozódik is. De mindegy is.
A metal napot a sziget lehető legmesszebbi csücskébe felállított sátorban rendezték meg. Már a besétálásnál elfáradtam. A Hammerfall első-második nótájánál érkezhettem.

Gyönyörűen szóltak, tisztán, érthetően, semmilyen hangszer nem nyomta el a másikat. De miért? Hogy lehetséges ez? Hogy lehetséges, hogy az utánuk következő két, szintén világszerte híres és elismert zenekar hangzása egy rakás barnászöld fos színvonalát ütötte csak meg? A Lacuna Coil első nótája gyakorlatilag csak a színpadi monitorokból szólt. Christina hangja még csak-csak felsejlett, azaz mondhatni, a zene nyomokban Christina-hangot tartalmazott... De Andrea mikrofonja teljesen néma volt kifelé, de befelé is szerintem. A gitárok se szóltak úgy, ahogy illene, a dobra nem emlékszem. A másik, amin elszomorodtam, hogy nemhogy szintist, de basszerost sem hoztak! :o Biztos volt oka, de könyörgöm... Áhh, nem is sopánkodom ezen. Szegénykéknek a zenéje elég egysíkú volt, kb mintha a Depressziót hallanám, csak több volt benne a keleties skála. Mindezek ellenére nagyon kedves és hálás volt ez az olasz formáció, szerethető az egyszerűségével együtt.

Viktorommal is találkoztam a szélen, ő elzárkózott a vérhányós kecskebelezős zenétől, de jó volt látni arra a 2 percre a búráját :)
Kristóffal, Verával, Marcival és Sziszivel benn voltunk jó középen, de aztán a Dimmus közönségforgolódás eléggé szétsodort minket. Hihetetlenül utálom a csíra szigetközösséget... 90% külföldi, csak lötyögni, pogózni, füvezni jöttek a koncertre, meg hogy engem felhúzzanak. Rocker pólós embereket, meg goth lányokat csak elvétve láttam. Sajnos a Dimmu sem szólt sokkal jobban, még úgy sem, hogy a koncert fele után kihúzódtam szélre, hátha ott jobb lesz - kiindulva a Hammerfall-ból, mert azt is onnan hallgattam. Egy icipicikét talán javított a minőségen... De igazából csak a kompenzáció miatt maradt közepes az élmény, és nem pedig rossz: imádom ezt a zenekart, Shagrath-ot, ismerem a számokat, amiket játszottak... És elképzeltem, hogy most milyen hangokat játszik a szinti, mert az sem hallatszott normálisan. Az énekes betéteket, amiket Vortex nyomott régen, nevetségesen szarul oldották meg. Valahonnan messziről felsejlett némi tenor hang, és Shagrath úgy tett, mintha ő énekelné - vagy tényleg énekelgetett picit, de azt elég szerényen... Na mindegy, örömömre szolgált azért, hogy hallhattam a Progenies of the Great Apocalypse-t, a Puritania-t, meg a Vredesbyrd címűt, utóbbira nagyon vártam.


Rövid volt a norvégok performansza, de nem is bántam, mert a pasim miatt rosszkedvem is lett a koncert közepén, és már nagyon fáradtam, és nagyon gyűlöltem az embereket. Marciék korábban elmentek, Kristófékkal hazahévezgettünk. Megtalált egy fazon is, aki a rockerek.hu-ról "ismer". :D

Na ennyi.
Bő egy hónap, és Ensiferum!