Nem ártana elolvasnom, miket firkáltam a bő két évvel ezelőtti budapesti koncertjükről. De mindegy, majd utólag összehasonlítom.
Stu szerintem ugyanolyan jól énekelt, mint múltkor, csak a hangosítása volt ultragáz. Olyan hangos volt az egész, túlvezérelt, Schaffer gitárja baszogatta a dobhártyámat. Stu énekének a hangereje hogy úgy mondjam, rendben volt, mert az is fájt, olyan hangos volt, de csak a magasak, vagy én nem tudom... Minden más frekvencia elveszett, és alig hallatszott a zenével együtt. Már az első elénekelt sornál elkámpicsorodtam, hogy mi ez a hangzás bazmeg... És nem lett jobb sajna, senkinek nem tűnt fel, akinek fel kellett volna, hogy ez így szar. De voltak jó számok, amiktől viszont boldog voltam. The Hunter (jee), Red Baron / Blue Max (Úristenúrisen, sose gondoltam volna, hogy Tim "Ripper" Owens-es dal is lesz *.*), satöbbi, nem rajzolok setlistát. Ugyanolyan jól / rosszul szóltak az újlemezes, a Dystopia albumos, meg a régebbi dalok is. A Dystopiásoknak nagyon örültem, mert az egy nagyon jó kis odarakott lemez lett, tudom hallgatni oda-vissza sokszor, mert jó. Ez a Babylon izé olyan másodszor lefőzött kávézacc volt számomra. És van a lemezen két szám, amit Stu nagyon elsietve énekelt fel, vagy elcsúsztatták valahogy az éneksávot előbbre, nem tudom. De élőben - amennyire hallottam - nagyon is helyben volt a ritmusérzéke ezeknél a daloknál, szóval innen is lehet tudni, hogy nem ő rontott a stúdióban... Sajnáltam, mert nagyon vártam ezt a bulit. Nem is tudom, mit vártam mondjuk. Amikor a Dystopia kijött, jöttek utána ugye rögtön hozzánk turnéztatni a korongot, de azt a lemezt már akkor is nagyon imádtam, meg hát újdonság is volt, hogy mégis milyen lesz. Azelőtt a Matt "Isten" Barlow-s koncerten voltam 2008-ban Szigeten, és tényleg nagyon kíváncsi voltam az új felállásra, és bár őt nem tudták kárpótolni, minden másban kárpótolt a banda. Most sajnos ez a koncert is ugyanolyan kávézacc volt, mint a lemez. De azért megfacsarodtak a könnycsatornáim, mikor a Question of Heaven kórusát meghallottam, és sírva énekeltem a Watching Over Me-t. Jó volt látni őket azért, meg hát ezek a számok kultikus erővel bírnak, akárhogy játsszák őket... Számomra ez egy rizikós marketingfogás. Nem mondom, hogy legközelebb nem megyek el a koncertjükre, mert ez a mostani langyos volt, de úgy is elsülhet, hogy pont emiatt leszek nagyon is kiéhezve egy igazán ütős, odabaszós, férfias koncertre, mint amilyen a 2008-as és a 2011-es volt, és csakazértis elmegyek a következőre.
Jaj... Ahogy számolom, az még három év. A francba :D