Na már a harmadik hetet húzom. Következő órám info lesz, kb 400-an fogunk tolongani egy 300 fős teremben. Hm mit is írjak. Hétvégén szüretelni voltunk Bólyban. Odafele én vezettem. Szőlőfürt-nyesegetés közben véletlenül a saját ujjamat is elnyesegettem, szóval a harmadik vödörnél sajnos megszűnt a hasznosságom. Sokáig fájt, és nagyon véreztem. De már gyógyul, tudok 10 ujjal gépelni. Este pizzáztunk, bebugyolált ujjal is tudtam vezetni, igaz, csak a környékre furikáztam a pereputtyot, pizzériába, sörözőbe, csocsózós-billiárdos helyre. Jó beteg lettem másnapra, még most is le vannak amortizálva a légzéshez fontos szerveim, szóval olyan félhulla vagyok. A motorocskát idetranszportáltuk már vasárnap, de nincs hozzá gyufafej (bukósisak), meg hideg is van, és beteg vagyok, úgyhogy semmiképp se tudom használni egyelőre. Ma még Papa feljön Győrbe, hogy szocpapírt adjon a kezembe, hogy kapjunk zsét. Valamelyik nap arra gondoltam, hogy leírom, hogyan tellik egy napom itten messze otthonról. Merthogy hátha ez valakit érdekel. De ha nem, az se probléma, max majd én jól szórakozok, ha visszaolvasom. Szóval általában 6:40-kor ugrasztom magam az ágyból. A szobatársam, Reni nem szokott 8-ra suliba menni, szóval csendesen kell tennem-vennem. Csinálok kávét (valami híg lötyi, porból keverve), esetleg kaját magamnak (mert rendszeresen éhezem, annyi órám van egymás után), lopakodva járok a lakásban, aztán elindulok, hogy elérjem a 7:10-es, 20-as vagy 30-as buszt. Ma a 40-essel mentem, és el is késtem matekról. A buszmegálló 2 percre van a háztömbünktől. A lépcsőházban még vetek egy pillantást a motorkára, hogy megvan-e még és nem vitte-e el valami galád bitang lator. Kb 100 diák és még 50 nyugdíjas akar felszállni a 2-es buszra, de általában sikerült felférnem rá. Hely nem mindig van, sőt, és hát ez nem esik jól, mikor a tömeg és a lehellet-meleg miatt az ájulás kerülget. Mostanába meg a gyenge fizikai állapotom is rátesz egy lapáttal. De 15 perc zötykölődés után leszállhatok, és akkor még séta át a gyalogoshídon. Ott előtte van a Győri kekszgyár, ahonnan reggelente vaníliaillat száll. Mondjuk első nap savanyú ecetszagot éreztem, azt mondták, a szeszgyár is ott van. Na szóval át a gyalogoshídon, asszem az a Rába, de lehet, hogy a Duna, majd megnézem térképen (de égő). Mindig látok legalább 5 hattyút + 50 kacsát, tiszta aranyosak, szokták őket etetni arra járó emberek. Meg bácsik is szoktak pecázni, tök békés látvány. Aztán át a parkolón, be a terembe, ahol órám lesz. Mindig érdemes jóval kezdés előtt ott lenni, az egy főre jutó helyek miatt, amik általában nem jönnek ki egy kerek egészre. Végigülök másfél órányi előadást vagy gyakorlatot, aztán átvánszorgok a következő óra termébe, és ott is einstandolok egy széket. Mártival és Andival szoktunk együtt mászkálni, na meg Ritával is. Ma még találkozok velük, ha infon nem is (hogy is találnám őket meg 400 ember közt), de majd Eu gt.-n. (Európa gazdaságtörténete) Tök jópasi a tanár. Egy pozitív tényező, mert hát az ember nem szívesen jár be kedden délután 5 körül egy másfél órás előadásra. Most itt ülök a gépteremben, ez is egy jelenség, nem semmi egy rendszer. Leadom a diákomat, és akkor gépezhetek. Mondjuk van itt vagy 100 gép, kiszámolhatnám a sorok számából, hogy mennyi, de most nem veszem a fáradságot. A "recepciós" srác, vagy rendszergazda, mittomén, Metallica koncertfelvételt hallgat. Sajnos túl halkan. Ének-foszlányok és Körk-szólók jutnak el csak idáig. Az is valami. Afene. Annyit írtam már, hogy félő, nem férek be az előadóterembe, ha tovább késlekedek. Szóval most ennyi. Holnap nem írok, csütörtökön talán, mert ugye akkor megyek haza, és nem biztos hogy idejövök vesztegetni az időmet.