Miért, miért mindig az Ákos??
Áh, de furákat vagyok képes álmodni... És olyan valóságos. És akkora házunk volt, hogy amikor lenéztem a lépcsőházába, elszédültem. És 6-ra vártam őt, és már nagyon hiányzott, és sírtam, de ott volt végre, a legfelső szobánál, ami az enyém volt (addig tart a lépcső), és telefonált, épp haza, és azt mondta, hogy jójó, megyünk haza, Virág is jön, de letette, és én mondtam neki, hogy ma ne menjünk hozzá, mert itt vagyunk, és meg akartam neki mutatni a házamat, meg amúgy is fáj a hasam, úgyhogy maradjunk itt. És átöleltem, és elmondtam mennyire hiányzott, pedig csak tegnap reggel váltunk el. Tehát megálmodtam a mai nap eseményeit, megint kicsit másképp. És azt mondta, hogy  minden oké, csak gyorsan megírja a maradék házi feladatát, mert hogy már öt tantárgyból kész van, de még csinálnia kell. Mindenféle haverei lettek ott, akik beszéltek hozzá, de ő fel se nézett a könyvből és úgy köszönt nekik, meg a heccelődésre válaszolt egy "nyaha"-t vagy ilyesmit. Én meg intettem a kezemmel a haveroknak, hogy most nem alkalmas, hát elég lassan fogták fel.
Na jó mindegy. Azért fura volt hogy ekkora házam van, és hogy két év után vezetem csak körbe őt rajta. De csomó ideig néztem lefelé a lépcsőházból.

Kikelt végre a második mangó. A gitárom megint nem szól, valszeg valamit rosszul forrasztottak meg... Holnap cipelhetem megint :S Most megyek kertészkedni, mert én vagyok a ház úrnője.