Csakcsak rá lettem véve, vagy magamat vettem rá, hogy elmenjek egy látogatás erejéig a szigetre. Persze Papával, és ő fizette. Tavalyi áron sikerült bejutnunk, ennek nagyon örültünk.
2005-ben úgy voltam vele (talán ha visszaolvasok, találok is rá utalást), hogy sajnáltam, hogy eljött az utolsó nap, és annak is a vége. Mintha valami szuper nyári táborból lenne muszáj hazajönni. Igen, akkor a hetedik nap végén bennem volt az, hogy "bye-bye sziget, hiányozni fogsz..."
Tavaly már nem. 80%-ban szenvedés. Legalábbis ahogy most visszaemlékezek... Főleg úgy, hogy most már mindent tudok, amit akkor nem. Vagyis többet. Úgy sajnálom. Pedig voltak jó élmények. Úgy sajnálom hogy a sors pont egy rosszéletű fickót szánt nekem. Lehet hogy többet mosolyognék, ha akkor és ott nem úgy történik. Az is lehet, hogy a sors pont azért engem választott neki, hogy jó útra térítsem (talán magától nem tudott volna??). Végülis lehet hogy sikeres a küldetésem, ha így vesszük. Nem egy káros szenvedélyt vitt túlzásba a végletekig, és mindnek a minimálisra csökkentését az alatt az időszak alatt érte el, mialatt velem volt. De ki tudja, hogy nélkülem mennyivel tartott volna tovább... Vagy egyáltalán.
Nem tudom mi van. Most próbálhatom magam ebbe a küldetéses sztoriba beleringatni, hogy most juj de jó lesz ez a befektetés, mert később minden szenvedésem megtérül és boldogok lehetünk az örökkévalóságig, ergo pucéran rohangálhatunk a gyümölcsfák közt mint Ádám és Éva.
Na szóval a sziget nem idézett fel szép élményeket. Nem értem miért kell azon csodálkozni, hogy amikor felidézem a múltat és a hazugságokat, olyankor rosszkedvem lesz. Felidézem én a jó dolgokat is szívesen, de igen sokat levon belőle hogy hülyére lettem véve mindvégig. Minden mosoly mögött hazugság lapult. Én pedig a hazugságra mosolyogtam.
És rákényszerítem hogy hazudjon. Jó, mi? Ezt pár napja tudtam meg.
Trent Reznor valami ilyesmit mondott, hogy "promises are lies". Hát ez valahogy stimmel.
Nem mondanám, hogy rossz volt a NIN konci, de jó se... Nem kötött le. Nem indult meg a lábam a ritmusra. Uncsi volt, na :$ rosszabb volt mint a Subscribe.. Jó. nem ismerem a számaikat, nyilván ezért. Meg lehetett volna húzósabb. De hát ez nem az a stílus. Sajnálom, hogy nem hétfőn mentem inkább. Tool sokkal inkább lekötne, áhh... Mostmár mindegy. Bár még nem teljesen. De a Within Temptationt cseszhetem :S
S nem komáltam arcokkal. Találkoztam Ármival, de a megbeszélt koncert közbeni tali nem jött össze :/ Sok ismerős pofát láttam elmenni mellettem, de ő volt a legjobb arc közülük, s ennyi volt.
Kéne kicsit olvasnom, aztán szunnyadnom, mert kora reggelre egy telefonálást tervezek.