Én is szívesen megöleltem volna őt tegnap este. Mindaddig a percig, ameddig úgy hittem, hogy szerelmes ölelést adna. De más nem kell. Mert én csak szerelmes öleléssel tudok ölelni, másképp nem. Majd szépen megvárjuk, míg képes leszek a baráti ölelésre, és akkor majd jó lesz.
Bár igaz lehetne egy olyan mondás, hogy egy igazán jó barát értékesebb a szerelemnél. Mert nálunk megvolt az agyi összhang, csak a szerelmi kapcsolatunkat tudtuk nagyon nehézkesen rendezgetni. Annyira sajnálom, hogy egyikünk álmai, tervei sem valósultak meg, úgy, ahogy együtt elképzeltük. Talán mással megvalósul. Biztos jó lesz. De még odébb lesz.
Addigis egyelőre nem tudok másképp ébren lenni, mint diónyi gyomorral, zakatoló szívvel, és összeszorult torokkal. Talán kinövöm ezt is.