Kicsit "Ha elvették tőlem akit szeretek, én is elveszem akit ő szeret" hangulatom volt most a buszon. Bár ez így logikátlan. Mert a lényeg az, hogy azt akarom, hogy tudja, milyen az, amikor elveszítjük azt akit teljes szívünkből szeretünk. Mert mondjuk elhagy. Vagy meghal. (nem hinném egyébként hogy meg tudnám húzni a ravaszt) Szerintem rosszabb ha meghal amúgy. Ez volt a másik dolog amitől nagyon féltem. Na mindegy. Rájöttem, hogy igenis a bosszú vezényelt engem sokszor. Mert sok olyat kaptam, amit szerintem nem érdemeltem meg. És az, akitől kaptam, nem volt vele tisztában, hogy mennyire rossz ez nekem. Azt akartam hogy neki is ugyanolyan, vagy hasonló rossz legyen. És ebből tanulva talán többet nem okoz nekem rosszat. De sosem tudtam igazán bosszút állni. Ha sikerül, talán negyedannyi időt sem húzunk le együtt, mint amennyit valójában. Nem célravezető.
Azt hinném talán rendbejönnek a dolgok egy másik vágányon, de valahogy nem az igazi.
Nem sikerült az újév első tanítási napján részt vennem. Továbbra sem kelek fel időben. Nagyon rossz vagyok.