Eluveitie

Metalfest óta eltelt majdnem 5 hónap, és hát sokkalsokkal jobban rákészültem a svájciakra, alapos felkészüléssel a diszkográfiájukból, átszellemüléssel, szívvel-lélekkel. És tőlük is ez jött felém, nagyon boldogságos volt minden. Főleg, hogy Chrigellel találkoztam a ruhatárnál, először nem akartam nyomulni, hogy heló, de király vagy, inkább csak örültem hogy láttam közelről. Aztán nyomakodtunk a kabátokért, a nagyonhosszú sorban erős volt a tolongás, és Chrigel háta mögé kerültem ahol is összeért a vállunk. Már ettől is boldog lettem volna, de úgy voltam vele, hogy hát úgy is itt van, és ha most ezt kihagyom... Most vagy soha, most vagy soha... Ez járt a fejemben, és fogtam magam, és jól visszafordultam xD Beszélgetett még fazonokkal, németül, áhh, annyira ciki hogy nem tudom szinten tartani a nyelvtudásomat... Aztán mikor úgy tűnt, már nem vágok senkinek a szavába, lepacsiztam vele és gratuláltam, hogy milyen fasza bulit csaptak. Angolul persze. Mondta, hogy köszöni szépen, én meg, hogy én köszönöm. És hogy remélem, hamar látjuk egymást, és mondta, hogy ő is reméli :) Sokkal kisebb, mint amilyennek tűnik a színpadon, de persze nem véletlen a mondás, hogy a színpad mindent nagyobbnak láttat. (>:D) Olyan kis törékeny, alacsony fazon, de amilyen screamelést levág a buli közben... Fú... <3 Na mondom, megvolt mára a dupla élmény, kivettem a ruhám a tárból, és kifele meg ott volt Kay. Őhozzá is oda kellett mennem. Mégiscsak ő a bőgős :) De nem pacsiztunk :/ mondjuk nem is nyújtottam oda a kezem, ez FAIL, de mégsem akkora mint a múltkori Heidevolk-os. De neki is gratuláltam, és említettem, hogy tetszik a bőgőzési stílusa, mint kollega, és persze őt is mielőbbi viszontlátásra invitáltam. Hát ő még cukibb volt, mint Chrigel. Ilyen kis kedves zöld szemű, bájos arcú, puha bőrű fazon :D:D:D Jááj! Nagyon cuki volt, és ilyen tök szerénynek nézett ki! Amilyen képek fenn vannak róla fb-n, tisztára nem ilyen... Szóval tripla élvezet volt az este :D

Ha már így visszafele haladok az időben, jöjjön a Korpiklaani koncert. Sajna szöges ellentéte volt a svájci celtic-folkmetálosok koncertjének. A finnek dekoncentráltak voltak, a hegedűs világát sem tudta, a szólója összevissza volt, és csak tolta magába a Löwenbrau-kat. De mentségére legyen mondva, hatalmas fazon bebaszva is, metált gesztikulálva csápolt a színpadon, amikor éppen nem volt szólama (vagy volt, csak nem játszotta), s elképesztő mozgáskultúrával bírt :D Néha fogta a hegedűt, és gitáros tartással pengetett rajta, vagy imitálta. Volt hogy el-eltűnt a színpadról, de előkerült a végére tartósan, és jól elszórakoztatta magát meg mindenkit. :P A zenekartagok is jól kezelték, hát hogy máshogy. Ők is toltak biztos Beer Beer!-t, meg Vodkát. Az elején kellemetlenül hosszú üresjáratok voltak a számok közt. Nem volt egy megfelelően felépített show, a setlist sem tűnt konkrétnak, néha elkezdtek valamit, aztán megálltak, illetve csak egy-két hangszer jammelt valamit, és ilyen szétesős-feeling volt kezdetben. Aggódtam, hogy mi lesz ebből... Végülis nekem az Eluveitie megadta akkor már az este fő élményét, és nem gondoltam hogy ezt bármi elronthatja. Végülis játszották a kedvenc számaimat a Korven Kuningas-ról, úgyhogy jó volt nekem :D Meg hát a Wooden Pints-t, de a szóló ugyebár nem működött :D Az zavart, hogy finnül vakertak csomót, és így kirekesztve érezte magát az egész közönség kb. Volt is zajongás olyankor rendesen. Kár, én sokkal többet vártam tőlük, úgy emlékszem, Metalfesten nagyobb volt az összhang. De ilyen apróságok felett elsiklom, mert a svájciak megadták az estém hangulatát :D

Tehát még Korpi előtt játszottak, én kb másfél órának éreztem, sokkaldesokkal többet, mint amennyit vártam, és ez nagyon is jól esett. Az elsők közt megszólalt a Gray Sublime Archon... Ahh... Minő mennyei zene! Fantasztikus buli volt, végigtomboltam, kiabáltam, amikor kellett, áhh, zseniális. A fények, meg a hangulat is pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Kicsit közelebb szerettem volna lenni, de így is tökéletes volt (hisz akkor már a pogó meg a Wall of Death, meg a Circlepit közepén lettem volna :D) Ja és Chrigel folyton emlegette a Metalfestet. Ha ennyire számon tartja a magyarországi bulikat, mekkora jóarc lehet már?
Mellesleg úgy leüvöltötte a hajunkat, hogy odavoltam a gyönyörűségtől. Csodálatos! Majdnem annyira mint Petri ;) A népi hangszerekről nem is beszélve, jahjj.. Persze a light számoknak itt nem annyira volt helye, csak a végén, de így volt rendjén.
A Mama révén nagyon sokat hallgattam ír népzenét, és egy időben Heviára is eszeveszettül rá voltam kattanva, így ez a kelta népi hangzásvilág a szívemhez szól. Hatalmas szerencse, hogy sikerült eljutnom 6 évvel ezelőtt Írországba. Bár csak látogatásnyi időnk volt ott lenni, mégis megérte, hogy lássam a tájat, ezt a mesésen gyönyörű országot. Ezek a dolgok így összeállnak, Írország, a kelta dolgok, a népzene, a hegedűszó, a fantasy világhoz való veszedelmes vonzódásom, ez így most annyira stimmel. És már leváltottam az Opeth-et, egy ideje, már nem ők az első számú álomzenekar, hanem a svájciak, én ezt akarom csinálni, és így. XD Tudom, álmodozzak csak. 

Meri és Anna projectje volt az előzenekar, nem tudom mire számítottam, de erre a hangzársra biztosan nem. Hegedű, ének, gitár/bőgő (mikor melyik), és dob, de Merlin olyan drum and bass groove-okat ütött, hogy a fülem kettéállt! A jó értelemben, tehát marhára bejött. Egyszerű témák, de annál húzósabbak, elektro-s ízzel, talán még be is játszottak valamiket alájuk. Pörgős, táncolós, de kellően lehúzós, dark téma, Ivo is hozta a dolgot gitárral. Szóval karaj! Elhallgatnám még, majd be kell szereznem.

Előttük még a Virrasztók elő-előzenekaroskodott, na erre meg mégannyira sem számítottam. Azt sajnáltam, hogy a szintis-sampleres a munkáját a bőgőzés rovására végezte. De veszettül bejött a népdalénekes leány hangja, meg az egész elektro-metal téma. Az égő gyertyák a színpad szegélyén, meg ez az egész halottbúcsúztatásos hangulat magával ragadott, jól ki van találva a koncepció. Szóval respect. Csak több bőgőt meg gitárt élőben... :)