Kellemes vasárnap esti kikapcsolódásként azt választottam, hogy széjjelgöteborgizáltatom magam. Meg is történt, a 202-es számú nehézzenei és vendéglátóipari egységben. Társasági alapozással kezdtünk a Móriczon, aztán odaszállingóztunk a helyszínre, de még mindig nagyon korán volt. Jó fél órát eltöltöttünk ott, mire kezdett a Noctifera, ezalatt pólókat szereztünk a shoPing centerből, ahol a nagyon unatkozó angol csávó nem igazán volt képben a magyar bankjegyek és érmék összeadásával. Ruhatáraztam, ilyesmi, aztán lassan elkezdődött a muzsika, a szlovének döngölős deathmetalt hoztak nekünk. Első benyomás: kurvajó, tényleg. Hajleszedős, atom metal, H húron reszelés, legalábbis bőgő szempontból. Jóféle screamelés, vokálmikrofonba úgyszintén. Jó jó, oké, na. A harmadik, negyedik szám környékén feltűnt, hogy nem nagyon változik a tempó a számokban egymáshoz képest, számon belül sem, megfelezés esetleg. Tele volt klisés ritmusképlettel, és csak-csak nem akartak elszakadni a H húrtól. Még annyira sem, mint a Depresszió. Néha talán volt egy C, de nem merem kijelenteni. A koncertjük így egysíkúvá vált, hiába lehetett rá lötyörészni, bólogatni, a lemezüket nem akarom majd letö megvenni. Egyedüli über-pozitívum, hogy az énekes beállt a saját percussion-szerkója mögé, és törzsi jellegű kalapálást folytatott éneklés közben. Sőt, inkább olyan Ill Nino-s délies hatása volt. Szerencsére volt azért hangulat az első fertályon, a tömeg értékelte őket, és ők is a tömeget. Társaim fikázódásában és türelmetlenkedésében nem vettem részt. Előzenekarok könyörgöm... Szegények örülnek, hogy ekkora megtiszteltetésben van részük, és az In Flames őket választotta maguk elé. Oké, hogy nem tetszett annyira, vagyis semleges, de az ilyen kijelentésektől, hogy "Utálom az előzenekarokat", messze tartózkodom.
Jó sokáig vártunk a svédekre, nagyon rossz volt, pedig a Wigwamban nem ehhez vagyok szokva. Meg úgy általában. Meg egyedül is voltam, balfék módon nem vállaltam be az első középső heringszekciót, nem éreztem valami jól magam. Közép-közepet választottam, ott szellősebben álltak az emberkék, bár így is kaptam lábujjtaposást. Nagyon rossz döntés volt. Nem tudom, mi fogta fel a hangot, talán a magas csávók, de Andersből alig hallottam valamit. Főleg, hogy ezek a magas csávók énekeltek a fülembe ott mellettem. :S Oké én is énekeltem, de hogy Andersnél hangosabban? :o Ettől függetlenül überfaszán szóltak a hangszerek, jajistenem, a bőgő főleg. Úgy, mint a lemezeken, respect. Annyira szeretem az olyan zenekarokat, akik - akár ha viccesen egoistán is - de tényleg normálisan és szeretetteljesen állnak hozzánk. Nem az megy, hogy tapsoljatok gecik, hanem rendesen kurvára értékelték, hogy ennyien vagyunk, és ennyire szeretjük őket. Anders tiszta jófej, de ezt már 2009-ben is megállapítottam. Mondta, hogy betesznek minket a trailerbe és megyünk velük partizni, majd a holnapi koncertre, Zágrábba is megyünk velük. :) Meg emlegette, milyen jól elvoltak napközben a városunkban, és sok húst zabáltak. Az, hogyha el vannak hízva, csakis a magyar húsipar hibája, és köze sincs az elfogyasztott sörmennyiséghez. XD Az Only for the weak előtt felhívott egy lányt a színpadra, hogy kamerázzon, de szegény olyan suta volt, fogalma se volt, hogy hol van és mi történik XD Pedig hogy rátámaszkodott Anders, jaj, de irigy voltam :D Meg valakinek töltött a söréből a poharába, ezek szerint nekik akkor már érintkezett a nyáluk :D:D:D:D:D:D:D:D
Volt sok-sok epic nóta, pl. The Hive, Come Clarity, Take This Life (egyedül ez volt pogókompatibilis), meg kaptuk az ívet rendesen az új albumról. Where the dead ships dwell. Ezzel keltem ma reggel a fejemben. Micsoda gyönyörűség, amikor csak a bőgő kísér ebben a dalban, bizonyos verse részeknél...! Meg még legalább 3 új nóta volt. Most nem akarok hülyeséget mondani, mert még mindig vannak olyan számok, amiket nem ismerek tőlük, hiányosan szereztem meg a diszkográfiát :S *tarkóncsapja magát* Hogy képzelem...
Kicsit rövidnek tartottam a koncertet, nem tudtuk őket visszatapsolni, beadták lemezről az AC/DC-t, már akkor, mikor a pengetőket dobálták. Meg nem volt Touch of red :'( Pedig pár lelkes fazon kántálta is a dal címét, követelődzően. Kicsit üresnek éreztem magam, nem volt az az überkatarktikus élmény, csak simán katarktikus. :) Az elején volt néhány olyan pillanat, amikor éreztem, hogyha ez fokozódna, örömkönnyekben törnék ki. De csak tüdő-szívtájékig töltött fel, a könnycsatornáimig nem :) Egy 10-es skálán 7.5-öt adnék neki, de ezt a saját nyomiskodásom miatt. Anders énekelve-screamelése annyira csodálatos... Meg ez az egész banda, fantasztikus svéd férfiemberek. Kár, hogy csak kétévente jönnek, de legalább tudom, hogy úgyis mindig el fogok menni a bulijaikra ezentúl is :D
Remélem, hogy tényleg tetszettünk nekik, és nem csak levegőbebeszélés az, hogy ez volt a legjobb este a turnéjuk alatt.